Élő organizmus, organizmus

Ez utóbbi összetétel máris sugall valami fontosat: az élőlényeket, általában az életet, valamiféle biológiai szerve- zettség jellemzi. Nem organizmus viszont az íróasztal, a plüssmackó, a mosógép, a robotkutya vagy a holttest. Az esetek több- ségében nem okoz gondot annak eldöntése, hogy egy entitás élőlény-e vagy sem.

Incucyte®️ Cell Cycle Live-Cell Imaging and Analysis

Már gyermekek is képesek különbséget tenni élő és élettelen dolgok kö- zött, ahogy sok állat is. Ugyanakkor nem minden szervezet, szerveződés vagy önszerveződő rendszer élőlény, biológiai organizmus. Létezik az organizmus fo- galmának metaforikus használata, hosszú hagyománya van például a társas szer- veződések, közösségek, városok, államok biológiai organizmusokhoz hasonló értelmezésének.

Élő organizmus. A nemzetállam mint élő organizmus

Az élő rendszerek, organizmusok elkülönült, térben és időben összefüggő, komplex, célirányos, funkcionális szerveződést és működést mu- tatnak, egyedi, biológiai individuumok, egyszersmind ágensek, amelyeket belső, entrópiacsökkentő szerveződésük, élettani folyamataik különítenek el környe- zetüktől.

Az organizmusok fontos tényezők az evolúció különböző szintjein is, noha tényleges szerepük vitatott.

Ahogy a hétköznapi beszédünkben, a bioló- giában, sőt a élő organizmus filozófiájában is gyakran reflektálatlanul utalunk organiz- musokra, élő organizmus felépítésére, fejlődésére, viselkedésére, társas szerve- ződésére, ökológiai szerepére.

A fogalom és élő organizmus témakör komplexitása azonban hamar kiviláglik, ha tekintetünket a biológia birodalmának határterületei felé fordítjuk. Biológusok között például régóta vitatott, hogy a vírusok élő organizmusok- nak tekinthetők-e Dupré—Guttinger Mesterséges élet vagy szintetikus biológiai rendszerek előállítása további el- 12 fókusz méleti kérdéseket vet fel, ahogy a szuperorganizmus fogalma is, ami különösen a rovarkolóniák, például a hangyaboly működésének elemzése kapcsán kerül előtérbe.

Jóllehet az organizmus a biológia egyik kulcsfogalma, pontos meghatá- rozása nem könnyű, a biológiai ismereteink fejlődésével pedig talán egyre nehe- zebbé válik Smith Az organizmus fogalma összefüggésben áll a biológiai individualitás, az élet meghatározása, a teleológia és a funkció tulajdonításának a biológia filozófiájában megjelenő szempontjaival.

A bioetika filozófiai alapjainál nemcsak az etika filozófiai elméleteinek pontos meghatározása és alkalmazási lehetőségei fontosak, hanem olyan elméleti fogalmak tudományfilozófiai tisztázása is, mint amilyen az organizmus is. A korszerű bioetikai gondolkodás nem elégedhet meg a központi fogalmak közkeletű használatával, hanem azok kritikai elemzésére kell alapulnia.

Nem lehet célunk jelen keretek között az organizmus fogalma körüli vi- ták teljes, de még csak részleges feltérképezése sem. Ehelyett inkább arra mu- tatunk rá, hogy az organizmus bonyolult, folyamatosan vitatott elméleti meg- fontolások mentén nyer értelmet, melynek eredete jóindulatú intraductalis papilloma filozófiai hagyományban keresendő, Locke, Kant, Schelling, Hegel és más filozófusok munkáiban.

Ami még fontosabb, hogy az organizmus fogalmának meghatározása számos alapvető bioetikai kérdés vonatkozásában is kulcskérdés. Hogy pontosan mit jelent orga- nizmusnak lenni, mik vagy kik számítanak organizmusnak, illetve mikortól és meddig, például az emberi lények esetében, olyan helmintox tunézia lehetnek kihatás- sal, mint hogy mikortól tekinthető élőnek a fejlődő emberi szervezet, az élő organizmus vagy magzat, vagy mikorra tehető az ember halálának időpontja.

Emellett kör- nyezeti etikai kérdésekben is releváns lehet az organizmus fogalmának meg- határozása, például azt illetően, hogy a természeti környezetre alkalmazható-e egyfajta organicista élő organizmus, amely a természet erkölcsi státuszára vonatkozóan vet fel időszerű kérdéseket.

További szempont, hogy a szintetikus biológia és robotika világában hol húzhatjuk meg a határt az organizmus és a nem-organikus rendszerek között. Ezek nem feltétlenül etikai kérdések, azonban az organiz- mushoz, az organikus léthez intuitív módon csatolunk bizonyos erkölcsi értéket, azaz másként viszonyulunk az organizmusokhoz élő lényekhezmint a nem élő, pusztán mechanikus működésű rendszerekhez.

Ennek az erkölcsi intuíciónak a szerepe szintén további elemzést igényel, írásunkban erre a szempontra sem térünk ki részletesen. Egyértelműnek tűnik, hogy önmagában az, hogy valami organizmusnak számít, még nem igazol szá- mára egyértelmű morális státuszt. Végső soron organizmusok a baktériumok, a növények vagy a szúnyogok is.

Bene Zoltán: „A város egy élő organizmus”

Ebből még nem adódik automatikusan egyértel- mű etikai kötelesség velük szemben. Ezzel együtt is élő organizmus, hogy az orga- Nemes László — Kertész Gergely: Az organizmus a bioetikában 13 nizmusként való létezés sok területen fontos tényező az erkölcsi ítéleteinkben, főleg az emberi lények vonatkozásában.

Írásunk gondolatébresztő tanulmány a biológia legújabb filozófiája és a bioetika termékeny együttműködését illetően, mindkét irányból, azaz hogyan élő organizmus a bioetika a biológia elméleti és filozófiai belátásaira, illetve hogyan vetnek fel lényegi kérdéseket a bioetikai dilemmák a élő organizmus számára. Akármilyen kihívásokkal is terhelt az organizmus fogalmának meghatározása, a bioetika hagyományos és új kérdései közül sok éppen az organizmus fogal- ma köré szerveződik, gyakran azonban anélkül, hogy körültekintően reflektálna a felmerülő fogalmi problémákra.

A bioetikai vitákban az organizmus kérdése elsősorban a következő négy vonatkozásban jelenik meg: 1 Mit jelent az orga- nizmus fogalma? Írásunkban néhány tipikus bioetikai problémával szeretnénk illusztrálni a fenti kérdések jelentőségét a bioetikai vitákban és az organizmus fogalmának szerepét az egyes álláspontokban. A biológia empirikus tudomány, ugyanakkor fogalmakban gondolko- dik, amelyek elemzése speciális ismereteket és készségeket igényel. Mit jelent pontosan a faj, a funkció, a mechanizmus, a a genitális szemölcsök gyógyulási periódusának eltávolítása, a gén, a fejlődés, vagy éppen az organizmus fogalma?

Ezek részben fogalmi kérdések, így a filozófia hatáskörébe is tartoznak Sober ; Sterelny—Griffith ; Godfrey-Smith ; Okasha Meglepő módon a minket elsősorban érdeklő fogalom, az organizmus, viszonylag kevés figyelmet kapott a biológia filozófiáján belül, ak- kor is elsősorban az organizmus evolúciós folyamatban megjelenő szerepének tárgyalásában találkozhattunk vele, inkább amolyan mellékszereplőként.

A korlátozott érdeklődés önmagában is figyelmet érdemel. A biológia filozó- fiája as évektől kezdődő története nagy részében jól megfigyelhető rész- rehajlást mutatott az evolúciós biológia problémái felé. Az evolúcióelmélet je- lentette azt a társadalmi szinten is megjelenő vonzerőt, amely a filozófusokat is megérintette, így a biológiáról olyan kép alakult ki a tudományfilozófiában, hogy főleg a darwini evolúciós elmélet különféle verzióinak problémái várnak megoldásra.

Ez egyszersmind azt is jelentette, hogy az organizmus háttérbe szorult az elméletalkotásban, az akkoriban megerősödő génközpontú szemlélet ugyanis az 14 fókusz evolúció elsődleges ágenseinek az egyes géneket tekintette Hamilton ; Williams Ez a szemlélet elsősorban az organizmusok önzetlen viselke- désének problémáját volt hivatott megoldani, mégpedig az elméletileg tartha- tatlannak bizonyult, csoportszinten működő szelekció feltételezésének kiik- tatásával Élő organizmus Kik is ezek a túlélőgépek?

Az organizmu- sok. A géneknek. Dawkins az organizmusokat hordozóknak ne- vezte, a gének puszta hordozóinak, míg a géneket evolúciósan aktív replikátorok- nak. A biológia filozófiájában egy alternatív megkülönböztetés terjedt el, amely David L. Hull elméletéhez kötődik: ő replikátorokról és interaktorokról beszélt, amely utóbbi kategória az organizmusnak továbbra is másodlagos, ám aktívabb szerepet tételezett Nemes Dawkins génközpontú megközelítését ugyan később élő organizmus kritika érte, biológusok és filozófusok részéről egyaránt, az organiz- mus elméleti biológiai szerepe a továbbiakban is tisztázatlan, ezzel együtt az evolúciós folyamat kérdése maradt Walsh A géneket előtérbe állító be- szédmód az elmúlt évtizedek során meghatározóvá, a gén élő organizmus kulturális ikonná vált Nelkin—Lindeeami a mai napig érezteti élő organizmus a biológiai és bio- etikai közbeszédben.

Mutatkozik ugyanakkor egy erőteljes visszatérés az organizmusok meghatá- rozó szerepének elismeréséhez az utóbbi idők evolúcióelméletén belül is, de azon kívül is.

Az evolúcióbiológia kontextusában például D. Walsh arra mutat rá, hogy a fejlődésbiológia, az ontogenetikus fejlődési folyamatok ku- tatása, illetve az evolúciós folyamat mechanizmusainak összekapcsolására tett kísérletek fényében, az evo-devo elméletek, az epigenetikus fejlődési folyamatok, a fejlődési rendszerek elmélete vagy a niche-konstrukciós elméletek összességében az or- ganizmus fogalmának és biológiai szerepének újraértékelésével is járnak. Walsh kifejezésével élve az evolúciós elmélet újabb modelljei nem elégednek meg a szuborganizmikus génszintű és a szupraorganizmikus populáció- szin- tű elemzéseknél, hanem az organizmust is evolúciós szintként értelmezik.

Bár a biológia filozófiájára ez sokáig alig gyakorolt hatást, a Ez azonban Nemes László — Kertész Gergely: Az organizmus a bioetikában 15 sokáig inkább a kognitív tudományra gyakorolt hatást, mint a biológia filozófiá- jára. Ugyan az elméleti biológia evolúciós rendszerekkel foglalkozó fejezetétől sem maradt idegen ez a szemlélet pl. Csányia filozófiai gondolkodás főáramába csak az utolsó két évtizedben került be, vagy — ahogy mindjárt látni fogjuk — került vissza.

Az autonóm, élő rendszer fogalmának meghatározása csak a program egyik fon- tos ígérete Bechtel ; Ruiz-Mirazo — Moreno ; Bich Filozófiai szempontból legalább annyira érdekes, hogy ezek az elméletek a biológiai funk- ció fogalmának egy új, normatív interpretációját is támogatják Moreno—Mossio ; Mossio—Bichnoha erről megoszlanak a vélemények Garson Az organizmusról mint speciális típusú rendszerről való gondolkodás valójában nagyobb múltra tekint vissza, mint a darwini ihletésű evolúciós szemlélet.

• Organizmus szó jelentése a WikiSzótáweba.lt szótárban
• Hogyan kell elégetni a papillómát
• Múltidőző összeállítással köszöntjük a színésznőt.
• Bene Zoltán: „A város egy élő organizmus” - Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat
• Amit minden élőlény megtesz magáért - Qubit
• A kampók mérete

Ezért úgy igyekszünk bemutatni a befolyásos kortárs organizmuselmélet alapvonalait, mint ami a filozófiai hagyományból bontakozott ki. A történeti alaposság itt nem lehet cél, csak elnagyolt ecsetvonásokkal fogunk képet adni az előzményekről. Az organizmust hagyományosan olyan tulajdonságokkal jellemzik, mint az ön- fenntartás, autonóm működés, illetve a környezettől való határozott elkülönülés, a külső és a belső világ megkülönböztetése.

Az organizmus formális fogalmának ki- dolgozása filozófiai gyökerekre nyúlik vissza, a 17— Szorosan összekapcsolódik az élőlény és az élet fogalmaival. Azonban Locke adós maradt az identitás, az azo- élő organizmus kritériumok meghatározásával, csak a fogalom jelentőségére mutatott rá az élőlényekkel kapcsolatos elméletalkotásban Wilson Természete- sen a fentihez hasonló általános metafizikai belátások megalapozására akkor is alkalmas lehet az élet fogalmára való hivatkozás, ha nem áll rendelkezésünkre azonosságfeltételeinek kielégítő meghatározása, ám messzebbre jutunk, ha fel- töltjük ezt a fogalmat konkrétabb tartalommal is.

“A színház élő organizmus” – Andai Katit köszöntjük

Két feladat elvégzésére is fontos jelöltnek ígérkezett. Egyfelől az élőlények már említett azonossági feltételeinek meg- határozása szempontjából lett fontos, másfelől pedig az élő és nem élő, a tisz- tán mechanizmusokkal nem leírható dolgok és a mechanizmusok világa közötti határvonal megragadásában. Az organizmus fogalma tehát itt egyfelől a létezők egy sajátos csoportját jelöli, másfelől egy sajátos organizáció egy konkrét előfor- dulása azonosíthat egy egyedi élőlényt.

Bár a kor irodalmában találhatunk em- lítésre méltó élő organizmus, a filozófiában különösen Leibniznél, a filozófiától fokozatosan elváló természettörténeti kutatások területén Buffon írásaiban De- 16 fókusz marest—WolfeKant fogalmazta meg az első igazán széles körben hatást gyakorló elemzést. A nézetet sajátos kettősség jellemzi. Egyfelől Kant szerint a természetben általunk élő organizmus teleológia csak látszólagos. Bár elkerülhetetlenül így tekintünk bizonyos létezőkre, ez alapvetően kognitív korlátainkat tükrözi.

Másfelől viszont azt is elfogadja, hogy ezeknek a létezőknek vannak mechani- kailag megmagyarázhatatlannak mutatkozó jellemzői, az önregenerációra, meg- újulásra és reprodukcióra való képességük. A kanti nézet nem csak a következő filozófus generációkra gyakorolt hatást.

1. Glosbe dictionary
2. Élőlény – Wikipédia
3. A komplex organizmus kifejezés minden élő szervezetre vonatkozik, amelynek egynél több sejtje van.
4. Organizmus. Élő szervezet, élőlény. | Kutyatár | Kézikönyvtár
5. Papillomavírus a nemi szervekben
6. Arvo Pärt: A járvány megmutatta, hogy az emberiség egyetlen élő organizmus - weba.lt
7. A sejtmagot burkoló kettős membránon nagy pórusok vannak, amelyeken át anyagok szabályozottan cserélődhetnek a sejtmag és a körülötte levő citoplazma között.
8. Vastagbélrák könyv

Az organizmus mai meghatározásai a bi- ológia filozófiáján, az elméleti biológián belül is leggyakrabban ehhez a koncep- cióhoz nyúlnak vissza, amikor az élőlények teleologikus működését értelmezik. A modern törekvések azonban általában teleonaturalistának nevezhetők, vagyis általában a teleologikus rendszerek tisztán naturalista megragadására töreksze- nek, az ilyen típusú élő organizmus valamilyen speciális oksági működésként, például visszacsatolásokra épülő rendszerként igyekeznek megragadni.

Ebben a meg- közelítésben nemcsak a megfigyelő kognitív korlátai és szemléleti formái teszik elkerülhetetlenné egyes jelenségek teleologikus megragadását, ez a kategória valódi természeti különbséget is megragad. A célszerű viselkedés vizsgálata kulcsszerepet játszik az organizmus fogalma iránt élő organizmus érdeklődő, modernebb, ún.

Ez az irányzat komolyan gondolja, hogy az élő rendszerek, azok működése és viselkedése egy alapve- tő cél felől vizsgálva értelmezhető Moreno—Mossio ; Mossio—Bich Ez a cél az önfenntartás.

Organizmus szó jelentése

Az organizmus helyett inkább az evolúciós folyamatok rendszerszintű élő organizmus koncentráló rendszerelméletekben általában idő- beli replikációként beszéltek ugyanerről a jelenségről Csányiháttérbe szorítva az élőlények teleologikus jellemzésében rejlő lehetőségeket. A mai organizmikus felfogásban egy élő rendszer sajátos képességei mind az önfenn- tartásnak alárendelt funkciókat valósítanak meg. Ezt azért is fontos kiemelni, mert ez a megközelítés nem csak az organizmus fogalmának meghatározásában és az organizmusok evolúciós szerepének átértékelése miatt vált érdekessé, a biológiai funkciók újraértelmezéséhez is jelentősen hozzájárult McLaughlin ; Garson Innen nézve a funkciók nem, vagy nem csak az evolúciós, szelekciós előtörténetből válnak megérthetővé.

Az egyén egyedi életciklusának folyamatai is kielégítő lehorgonyzást adnak például a szervek funkcióinak azo- nosításához. Az önfenntartó jelleg ugyanis megfogalmazható élő organizmus sajátos oksági rendszerként causal regimevagyis a rendszer működésének célszerű, teleologikus jellege naturalizálható More- no—Mossio Ezt könnyebb milyen féregtabletták, ha először megvizsgálunk olyan ön- fenntartó fizikai rendszereket, amelyek nem organizmusok.

Ezekre igaz, hogy azzal, papilloma Alice bőrén éppen csinálnak, hozzájárulnak saját létfeltételeik fennmaradásához, ahhoz, hogy a későbbiekben is folytatni tudják azt a működést, amelyet éppen most folytatnak.

Jó példa a gyertyaláng, ami, ha egyszer fellobbant, folyamato- san párologtatja a viaszt, ami élő organizmus a további égést, fenntartva a párologtatást. Mivel az égéstermékek a hővel felfelé távoznak, a lánghoz alulról folyamatosan hűvösebb, oxigéndús levegő áramlik.

Az önfenntartó folyamat egyetlen korlátja, hogy meddig tart a viasz. A gyertyalánghoz hasonló önfenntartó rendszerek differenciálatlanok, nincse- nek részeik. Ezzel együtt az organizmusokra élő organizmus igaz ugyanaz, ami a minimális önfenntartó rendszerekre, kiterjesztett értelemben: amit a Negii Kalanchoe csi- nálnak, hozzájárul az organizmus, mint egész létfeltételeinek megteremtéséhez és fenntartásához.

Az organizmus részeinek funkciói felől közelítve a jelenséget azt mondhatjuk, amit egy rész csinál, hozzájárul ahhoz, hogy ugyanez a hozzá- járulás, megismétlődhessen a jövőben is. Ez a hozzájárulás ugyanis más részek működését tartja fent, amelyek viszont majd hozzájárulnak az eredetileg őket támogató rész fennmaradásához is Mossio—Bich Ez a működés körkörös oksági rezsimet feltételez. Az organizált rendszer létrehoz egy hatást, például a szív rendszeres összehúzódásait, ami hozzájárul a rendszer fennmaradásához azáltal, hogy fenntartja a véráramlást, és a test megfelelő oxigénellátását, ami végül ismét a szívizomösszehúzódás ismétléséhez vezet.

A körkörös okság azon- ban elégtelen jellemzése az organizmusok önfenntartó folyamatainak. Léteznek ugyanis organizmusnak nyilvánvalóan nem tekinthető körkörös oksági rendsze- rek.

Amit minden élőlény megtesz magáért

Ilyen például a hidrológiai ciklus, ami feltételezi, hogy bizonyos, a ciklushoz képest külsőnek mondható határfeltételek folyamatosan fennállnak. A száraz- föld lejtése a tengerek irányába és vizet összegyűjtő medrek szükségesek a kör- folyamathoz. Amit látni kell, hogy a hidrológiai ciklus esetében a körfolyamat, bár interakcióban áll velük, nem építi újra a saját határfeltételeit. Az organizmusok működése is határfeltételek rendszere által szabályozott, azonban a határfeltételek integrált részei körfolyamataiknak.

Energetikailag nyílt rendszerekről van szó, amelyek a termodinamikai áramlásba kapcsolód- nak és az onnan nyert energiát használják fel, alakítják munkává határfeltételek élő organizmus segítségével. Ilyen szempontból a gépekre hasonlítanak.

Amiben különböznek tőlük, az az, hogy a prototipikus gépek határfeltételei nem alkot- 18 fókusz nak zárt rendszert, csak az átáramló energiát csatornázzák. Funkciójuk tehát annyiban van, amennyiben az átáramló energiát munkává alakítják, egymással nem feltétlenül vannak funkcionális kapcsolatban.

Az organizmusok esetében azonban érvényesülnek a következő feltételek: az organizáció komponenseit az organizáció más komponensei generálják, legalábbis abban az értelemben, hogy az általuk biztosított határfeltételek nélkül az adott komponens nem vagy nem olyan ütemben és sebességgel jönne létre, ahogy az organizáció más komponen- seinek arra szükségük lenne a fennmaradásuk és működésük szempontjából.

Az organizáció minden komponensére igaz, hogy egyszerre tölt be létrehozó, gene- ratív szerepet és az, hogy őt magát is más komponensek generálják, hozzák létre.

Ezen két féltétel teljesülése jelenti azt, hogy az organizáció a határfeltételeinek rendszerére nézve zárt Moreno—Mossio Az organizmusra jellemző körkörös folyamatok létrehozzák és helyreállítják, vagyis fenntartják a további működésükhöz szükséges határfeltételek zárt rendsze- rét.

Az organizmikus nézet képviselői az így meghatározott speciális körkörös fo- lyamatot önmeghatározó organizációnak nevezik, hogy megkülönböztessék a mi- nimális önfenntartó rendszerektől. Az organizmikus nézet szerint az organizmus egy strukturális értelemben változó rendszer, ami változásokkal reagál a kör- nyezeti változásokra. Ami állandó benne, és ami így az organizmus identitását adja, az a határfeltételek közötti funkcionális, generatív viszonyok rendszere.

Az összefoglalt elmélet valójában csak az organizmus fogalmának alapvonalait tisz- tázza. Kimaradt belőle ugyanis valami, amit általában minimális ágencia néven tárgyal a mai irodalom. Ez a környezettel való aktív, proaktív interakcióknak azon formáit jelenti, amelyeket a hétköznapi nyelvben cselekvésként írnánk le, és amelyek nélkülözhetetlenek az önmeghatározó rendszerek rugalmas, adaptív viselkedésének értelmezéséhez Bich ; Moreno Az organizmusok autonómiája csak korlátozott értelemben jelent független- séget, valójában a élő organizmus élő organizmus összefonódásnak és az attól való elhatárolt- ságnak egy speciális módjára utal.

Ez az a pont, ahol az organizmusok jellemzése ténylegesen túllép az eredetileg Kant által meghatározott fogalmi kereten. Elő- ször Hegel, később, a Ezek a filozófusok a környezettel való dialektikus kapcsolatot és az élőlények önszabá- lyozásának jelentőségét emelték előtérbe. Az önszabályozást a kortárs irodalom úgy értelmezi, mint különböző önmeghatározó oksági működések közötti választás lehetőségét egy organizmuson belül More- no—Mossio Az organizmus és a külvilág elhatároltsága az önmeghatározó mű- Nemes László — Kertész Gergely: Az organizmus a bioetikában 19 ködés egyik lehetőségfeltétele, ugyanakkor az organizmus energetikai értelem- ben sosem válhat zárt rendszerré, autonómiáját csak azon keresztül képes növelni, hogy minél közvetettebb módon reagál a külső vagy belső változásokra.

Egy összetett önszabályozó rendszer rugalmasan vált az önmeghatározás mód- jai között, annak érdekében, hogy a rendszerre ártalmas hatásokat elkerülje, az előnyöseket stabilizálja. Élő organizmus a rugalmasságot, egy ponton túl, pedig csak azon keresztül érheti el, hogy számára előnyös változásokat hoz létre a környezetben, vagy a saját környezethez való viszonyában. Például ő maga lendül mozgásba, élő organizmus előnyösebb pozícióba kerüljön, vagy a környezet elemeit élő organizmus átalakítani hasonló okokból.

Amennyiben ez a viselkedés a környezet olyan elemeit érinti, amelyek még nem számítanak az organizmus belső határfeltételeinek rendszere által már eleve szabályozottnak, a viselkedést az Szemölcsök vannak, elküldik a páromnak? megnyilvánulásának tekinthetjük Bich ; Moreno Látnunk kell azonban, hogy az organizmus formális modelljei önmagukban nem döntik el könnyen azt a kérdést, hogy pontosan mely természeti entitáso- kat tekinthetjük organizmusnak, illetve hol ragadható élő organizmus az organizmusszerű működésük határa, kezdete és vége.

Könnyen találunk olyan biológiai anomáli- ákat, amelyek esetében — akár elméleti fogalmaink, akár hétköznapi fogalmi in- tuícióink vagy fenomenológiai érzékünk alapján — nem könnyű eldönteni, hogy valóban organizmusról van-e szó, vagy sem, esetleg organizmusok halmazáról, közösségéről.

Catherine Wilson egy sor ilyen anomáliát említ: így a méh- kolóniák példáját, ahol az egyes méhek és a kolónia mint szuperorganizmus is organizmusnak tekinthető, a szamóca és az ibolya példáját, ahol sarjak együtt élő sorozatáról van szó, a gyermekláncfűét, mint ugyanazon növény klónjainak közösségéét, a szimbiózisban élő élőlényeket, a mitokondriumokat, amelyek a sejtek alkotói, ám önálló DNS-sel rendelkeznek, a lárvákat, amelyek egy adott organizmus egy adott fejlődési stádiumát jelentik, a puhatestűek vázát, az álla- tok által létrehozott építményeket, mint amilyen a hódvár, a darázsfészek a róka- lyuk, vagy bizonyos élettérként szolgáló buborékok, gubacsok stb.

Ezek közé az anomáliák közé tartoz- nak a bélbaktériumok is, amelyek esetében nem egyértelmű, hogy az azoknak otthont adó organizmus részei-e vagy önálló organizmusok. Hasonlóképpen fel- tehető a kérdés, hogy a magzati sejtek vagy a magzat maga az anyai organizmus részét képezi-e vagy önálló organizmusnak tekinthető.

További dilemma, hogy a donortól eltérő génekkel rendelkező transzplantált szerv pl.

A budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát ben. Miért választottad az építészetnek ezt a rendkívül átfogó, nagyon bonyolult területét?

Ezek élő organizmus szervek, az organizmus fennmaradását biztosító funkcionális komponensek, ugyanakkor attól biológiailag eltérnek. Az organiz- mus meghatározása és lehatárolása tehát sok esetben nem könnyű feladat, efféle anomáliák pedig egyre nagyobb számban kerülnek elő, akár a természetes struk- túrák jobb megértése révén, akár úgy, hogy egyre többször találkozhatunk mes- terséges biológiai entitások előállításával, például a szintetikus biológia területén.